Úgy vagyok mostanában, hogy az álmaimon keresztül szabadulok meg a rosszkedvtől és dolgozom fel a jókedvemet. Az elmúlt éjszakám kifejezetten mozgalmas volt, például több ízben is lemészárolták a családomat és a macskámat. Reggel négykor lett elegem a rémálmokból és eldöntöttem, hogy áttérek kellemesebb témákra.
Lovak között találtam magam egy karámban. Csak egzotikusnak mondható fajták voltak, fríz, pinto, quarter, shire, ott mászkáltak a homokban. Egyszercsak odajött egy korombeli lány és mondta, hogy gyorsan válasszam ki, melyiket akarom, mert mindjárt jön több vevő és ők gyorsabbak lesznek. Mondom akkor a pintot kérem, valamiért az tetszett a legjobban. Be is vezettem a trailerbe, ekkor váltott a kép: már rajta ültem és egy erdőben mentünk. És ekkor eszembe jutott Deneb, fájdalmasan hasított a szívembe, a pinto eltűnt alólam és egy ismerősöm jóbarátjának kertjében voltam már. Messzebb egy egyszerű állásos istálló, kis karám, hiszen már voltam itt. Deneb is itt van, gondoltam, és megnyugodtam. Így ébredtem.
Nem tudom megtartani a lovam. Olyannak fogom adni, aki tud vele foglalkozni.

Kivirult a kikelet (azt hallottam, otthon mínusz 5 fokok…), bugyborog a szerelem! Szűk ismerősi körömből ketten is házasodnak/házasodtak, hamarosan gyermekáldás és minden ilyesmi. Örülök ezeknek a híreknek, mert legalább tudom, hogy nem halt meg a környezetem, csak én hittem ezt. Jól van no, kicsit megálltak a dolgok körülöttem.
A minap megnéztem a friz.hu weboldalt, ott találtam kb. két éve a képet arról a fríz lóról, aki örökre belopta magát a szívembe, Baukje M.-ről, nevén nevezve. Mostanra a weboldal szépen kikupálódott, akkoriban tényleg csak Baukje-ről volt pár kép és az, hogy eladó. Jelenleg mindenféle jó dolog megtalálható a weboldalon, több eladó fríz is van és a képek között a rengeteg szép fríz között örömömre még több Baukje fotó. Érdemes megnézni, ki is teszem tán linkbe, miért is ne reklámozzam, ugye?
Mellesleg ami a lovas projektjeimet illeti, többek között természetesen a legfontosabbat, a fríz-szerzést azthiszem tudom, miért nem mozdul előre. Itt Angliában elméletileg egymást érik a lovardák. A baj az, hogy a környékemen egy sincs, vagy nagyon el vannak dugva, vagy inkább messzebb vannak és kocsim nemlévén, busszal járok mindenhova. Ha csak azt veszem, hogy mondjuk az iskolám környékén már van esélyem rendes, lovagolni vágyókat is szívesen látó lovardát találni, akkor is egy órányi buszútról beszélünk. Ami bakfitty ahhoz képest, amit annak idején Gombára leutaztam, volt, hogy minden nap. Valahogy mégis, itt sokkal nagyobbnak érzem a távolságokat, talán amiatt, hogy picit ritkábban (menetrend szerint, még a belvárosiak is) járnak a buszok, meg hogy picit drágább, meg hogy még mindig nem mozgok otthonosan ebben az egészben. Az utazáson kívül az informálódással is bajlódom: nem reklámozzák agyon a lovas helyeket. A lovas ujságok ritkán térnek ki Leeds környéki lovardákra, a neten szinte semmi nincs, ismerősöktől meg azért nem tudakolom meg, merre hány méter, mert nincs lovas ismerősöm.
Na, mindegy. Mondom, áll most körülöttem sokminden, ami lábvíz kis életemhez pont méltó, egy szavam se lehet. Mások pedig tavaszodnak. Juhúú!