Animal I.

20:25, September 27th, 2007 by bonzi

Én úgy gondolom, hogy valami jó történik velem. Már három teljes napot töltöttem el a főiskolán, folyamatosan előadók és tanárok beszéltek, ecsetelték a helyzetet. Lekopogom, hogy valami jó történik velem.

A tényleges tanítás ma kezdődött el, volt egy Work Based Learning órám (munkagyakorlat elméletben és fizikai formában, vállalatstruktúra meg minden ami ebbe beletartozik), bemelegítésként monopolyztunk. Aha, a társasjátékkal. A következő két órán továbbjátszunk majd, de a furfang ott van, hogy társulni kell, cégnevet kell kitalálni és portfóliót kell készíteni. Ez alapján lesz majd leadva a nyers tananyag Anglia három legelterjedtebb cégformájáról a magánvállalkozásról, a társulásról és a kft-ről. A másik órám az Intro to Animal Behaviour, bevezetés az állatviselkedéstanba volt, amiről most nem írok mert az összes olvasómnak dögunalom, azt viszont elmondom, amit a tanár mesélt egy kísérletről: feketerigó és veréb fészkelőhelyek közelében kiraktak egy tál sárga és egy tál piros bogyót a tél közepén. Megfigyeléseik alapján megállapították, hogy a feketerigók kizárólag a piros bogyókból válogattak, a verebek pedig csak a sárgákból. Rájöttek, hogy ennek az az oka, hogy a veréb a rovarokra inkább hasonlító színű bogyót részesíti előnyben, hiszen elsősorban rovarokkal táplálkozik, a feketerigók viszont a lehető legérettebb bogyókat keresik, lévén, hogy télen bogyókkal táplálkoznak, ezért ettek a pirosakból. Tündéri, igaz?

McRae

10:47, September 16th, 2007 by bonzi

Colin McRae

Nem sok köze van a fríz lovaknak a rallyhoz, de semmi kis életem történetének része az az egy év, amikor minden nap leültem a játék elé. Így illendőnek érzem, hogy megemlékezzek róla.
Ugyanis elhunyt.
Lezuhant a helikoptere 2007. szeptember 15-én, a fedélzeten vele együtt a fia, még egy felnőtt és egy gyermek voltak. Nem élte túl senki.
25-ször nyert rallyfutamot, 1995-ben pedig világbajnok lett.
Nyugodjon békében.

Ne írj!

19:56, September 14th, 2007 by bonzi

Jó rendben, nem írok, megpróbálom ezt betartani miközben életem pocsolyája lassan, lomhán változik kékes-szürkés színűről zöldes-kismegszakító színre. Élvezet lehetne ezt is figyelemmel kísérni, de most inkább megtöröm az időt a következő dolgokkal, tényekkel:

Jártam Magyarországon. Lent voltam Denebnél, aki kezd igazán szívdöglesztő külsőt ölteni. Bizonyítékul szolgáljék pár kép:

deneb

ezis deneb

meg ezis

ittis deneb

Kicsik a képek, meg hülye a beállítás de állandóan jöttek utánam ezek a kópék, a Deneb meg nem jövős, ő életművész, nem kuncsorog.

Én most csak ennyit szerettem volna. Nem írok.