A munkahelyemen, amiről nem írok általában (most mégis) beszélgettem a minap az egyik kollegámmal. Igazi yorkshire dialektusa van, néha nem bírom nevetés nélkül végighallgatni a mondandóját. Mesélem neki tehát, hogy tervezek nyaralni menni, kérdezi hova? Mondom neki Ibizára (tu ibíza). Aztmondja erre fúúú az nagyon jó, járt már ott többször is, jó választás. Ahogy tovább beszélgetünk, felfigyelek egy furcsa szóra a mondata közepén. Kiderül, hogy helységet nevez meg, de nagyon fura hely lehet ez, mert még sose hallottam (ájbísza). Kérdezem tőle, hogy most tulajdonképpen miről beszél? Aztmondja hát ahova megyek nyaralni. Mondom az Ibiza (ibíza). Ekkor elneveti magát, majdhogynem megpaskolja a fejem búbját és kiigazít: ájbísza. Ennek semmi értelme mondom én, de ragaszkodik hozzá, ezt így kell ejteni. Kérdezem tőle, miért. Csak annyit mond vállatvonva, hogy valami történelmi magyarázata van, ezenkívül fogalma sincs mert szerinte is hülyeség a z-t th-nak ejteni, és különben is.

Szombaton éjjel indulunk, hajnalban érkezünk, hétfő reggel pedig már kezdődik is a Sven Väth parti.

Azzal, hogy nincsenek barátaim, akikkel legalábbis heti személyes kapcsolatban lennék, még mindig nem bírok megbirkózni. Na de amikor beírok egy ilyen világfájdalom-postot, akkor mégis megjelennek emberek, akik azt állítják, hogy dehogynincsenek barátaim. Pedig nem, nem és nem. Ismerősök. Ismerem őket valahonnan. Mert például vegyük a legfrissebb élményt, miszerint hogy a Pista nevű kedves ismerősöm és a párja, Gyöngyös (majdnem Gyönygyösnek írtam, vigyázz) a második gyereküket várják, amiről (EGÉSZEN VÉLETLENÜL) tudok, na de arról, hogy mikor érkezik - várhatóan - a kis teremtés talán nem is tudtam volna, ha nem olvasok bele az IRCbe, screenbe, dologba. Ahol látom ám, hogy lehet, hogy holnap. Én le vagyok maradva. A többiek ezt honnan tudták? Mert volt, aki a társaságon belül már előre tudta, hiszen ő vetette fel a témát, hogy holnap-é. Olvasom Gyöngyös blogját, igaz kb. másfél hete nem olvastam, mert nem volt benne új post.
Meg vagyok sértődve. Kicsit.
Meg ezt a postot a fele olvasóközönségem nem is érti.