Gondolom Magyarországon nem divat a feltöltős gázóra, mondjuk meg is értem. Következzék pár jótanács a temérdek olvasóim közül azoknak, akik hallottak már róla, neadjisten dolguk is volt ilyennel.

Az első és legfontosabb dolog, hogy ha kedves az életetek, messziről kerüljetek minden gázórát, ami feltöltős. Esetleg, ha nem féltek a lebukástól, semmisítsétek meg azt, amelyik a közeletekben van. Ha éppen költöztök, és - hangsúlyozom - NE ADJ ISTEN megneszelitek, hogy a kiszemelt lakásban/házban bármelyik óra feltöltős, meneküljetek. Meneküljetek onnan messze.
Ha ezek után maradt valaki az ismétlem milliárdnyi olvasóm közül, akik mindezek ellenére kitartanak a feltöltős órájuk, szűkítve gázórájuk mellett, azok olvassanak tessékszíveslenni tovább.

1. Soha de soha ne legyetek olyan hülyék, hogy egyszerre kis összeget vásároltok a kártyára és töltitek azt az órába. Hülyeség ugyanis, vagy legalább akkor gyűjtsetek a kártyára egy decens összeget és a végén azzal toppoljátok meg az órát. Vagy inkább vegyetek egyszeri alkalommal nagy összeget ugyanis ha okosan használjátok a gázt (most csak a gázt tárgyalom de érvényes lehet ez az áramra is), akkor egy hónap múlva jobban is kijöhettek pénzből, mintha számlaküldős rendszeretek lenne (utólag javítom ezt a mondatot, kevertem a vízzel, ahol átalánydíj van. Gáznál nincs. Angliában). További és legfontosabb előnye a nagyösszegű feltöltésnek, hogy nem kell hetente lesétálni a gázvásárlásra alkalmas kisboltba.
1.a) Ha mégis kis összegben vettetek gázt, bár ez érvényes a nagyösszegnél is: SOHA ne várjátok meg, amíg nullázódik a gáz. Akkor ugyanis nuku, nincs több, se fűtés (nyáron ez csak angliában probléma, ahol eme évszakban is 4 fok van éjszaka) se melegvíz.
1.b) Ha mégis hazárdjátékot játszotok és megvárjátok amíg elfogy a zseton, vagy szartok rá és meglepődtök, akkor forduljatok Istenhez. Kb akkor, amikor már úgy érzitek, ideje lenne lejárnia a pénznek. Imádkozzazok Istenhez, hogy ne fürdés közben fogyjon el a melegvíz.
1.b.1) Ha fürdés közben fogy el a melegvíz, akkor imádkozzatok még valami szabadon választott magasabbrendű létezőhöz vagy fikcióhoz, hogy NE pénteken este nyolckor fogyjon el zuhanyzás közben, amikor koszosan, fáradtan (fizikai munkát végzőket nyomatékosan figyelmeztetek ezzel) bújnátok kicsit a meleg vízsugarak puha ölelésébe. Kiemelten ciki ez akkor, ha az ölelést az élettársatok megkapja, ha csak egy részét is, amikor is kikong a cirkó, hogy “csá melegvíz!”, ti pedig ott álltok már lenge ruházatban, sorban állva a fürdőszoba előtt. Ragadós bőrrel. Ugye a munkanap miatt.
Ha ez mégis megtörténik, annak ellenére, hogy teleírtam figyelmeztetéssel már az egész weboldalt ugye, akkor valószínűleg elindultok gázt vadászni. Nem térek ki arra az eshetőségre, hogy zárva a bolt péntek este nyolckor, tegyük fel, hogy nyitva van. Vásároltok (kis összeget megint ugye, pedig szóltam előre, hogy ne), hazamentek és beapplikáljátok a célegyenes illatát megérezve a kártyát az órába. Az ekkor előforduló tragédiák elkerülésére következzék tanács:

2. Ha már lekűzdöttétek a gátlást a feltöltős órával kapcsolatban és költöztök épp és mindennek ellenére ilyen lakásba/házba mentek, akkor vegyétek figyelembe azt, hogy mikor lakott ott utóljára bárki is. Ha régen, akkor a benne lévő dolgok is régen voltak utoljára ellenőrizve, cserélve és anyámkínnya. Ez mondjuk Magyarországon amúgy is ritka, mert az ingatlanok hamar újratöltődnek bennelakóval, persze csak akkor, ha lakható. De általában minden lakható lakás ki van használva. Na ez más országban nem biztos, hogy így megy, az angoloknak például van egy csomó lakatlan albérletük. Namost.
3. Ott álltok tehát az óra előtt. Nyomogatjátok a két gomb közül a nagyobbikat és pirosabbikat. A másik általában fekete és semmi haszna. Az utolsó mozzanat következik, nyomvatartani a gombot, így nyitja ki a gázcsapokat újra az óra. ÉS EKKOR! Kiírja, hogy akkumulátorhiba. LEMERÜLT!!!! Ha ez megtörténik, rebegjetek el ismét egy imát, hogy valaki majd most segíteni fog. Este fél kilenc. Nembaj, vész esetén lehet hívni egy huszonnégyórás szolgálatot, Magyarországon ez egyáltalán nem biztos.

Ott álltok péntek este, koszosan, izzadtan, a ház lassan kezd kihűlni (magyarországiak mindezt télen, angliaiak nyáron is), kezetekben a telefon és épp próbáljátok feldolgozni azt, amit a telefonoskisasszony mondott: sajnos mára már nincs dolgozó gázos a körzetben, holnap reggel odamegy valaki és kicseréli az aksit. Mivel este nyolc után teccettünk telefonálni, sajnos a 20 fontos (x forintos, bár kétlem, hogy Magyarországon ilyesmi létezik) kompenzáció sem jár, mert az csak akkor, ha reggel és este nyolc között telefonálunk és ekkor sem tudnak négy órán belül kiérkező embert biztosítani.

Ezek a tanácsok természetesen nem valódiak, nehéz lenne megfogadni őket, bár ha akad valaki Angliából, aki olvassa, annak talán hasznos. Valójában azonban ezek mind velem estek meg, főleg tegnap. Most ment el a gázos szerelőbácsi, közölte, hogy húúúha, ez az aksi tíz éves volt! Általában tíz évenkén normális, hogy megdöglenek ezek az elemek. Köszönöm, hogy én pont akkor lakhattam itt, amikor bekövetkezett az évtizedforduló.

Aha rájöttem, mi a gond itt. Ha vidám a téma, vicces, bagatell és bohó, akkor nincs komment. Ha szomorú, nyomasztó, életproblémás akkor hirtelen kiderül, ki olvassa a blogomat. Nembaj, lebuktatok mert nézem a statgépet bibibá!
Tegnap voltam a Middleton Park Equestrian Centreben, egy barátságos lovascentrumban és érdeklődtem a BHS vizsgával és tréninggel kapcsolatban. Elkérték a számom és hétfőn felhív a menedzserleány. Belenéztem egy fedettlovardás edzésbe is, egész jó. Kár, hogy angolul a felét sem értem a feladatoknak, csak következtetni tudtam abból, hogy mit csinálnak a lovasok. Hiába no, a konyhanyelvet értem, a lovas zsargon viszont majdnem teljesen hiányzik.
Most pedig elfogyasztok egy kakaót.

Ez…

A kapkodásnak meglett a böjtje. Elfelejtettem elhozni magammal a magyar telefonkartyam, amin az összes magyar kontaktom volt. Aki esetleg el akar érni, az írjon ímélt a bonzi@bkc.hura és annak válaszolok, hogy milyen számon vagyok elérhető. Az angolon ne hívjatok könyörgöm, mert roamingolnom kell!

Jó itthon. Isteni az idő.

Itt ülök a gép előtt, tizenegy óra és pakolnom kéne. Rettenetesen idegesít, hogy lusta vagyok, fáradt, a lépcsőn sincs kedvem lemenni. Néha mélán elindulnak a gondolatok: a fogkefét nehogy ittfelejtsem, szoknyába akarok menni, mert otthon száz fok van itt viszont csak 20, ami 10nek tűnik, szendvicseket kell csinálni reggel, mert multkor a reptéri kaja hányinger volt, a pspt tölteni kell, a töltőt bepakolni, fényképezőgép, mit hagytam ki? Segítsetek.

Jézusom, Apu ajándéka!!!

Pénteken megyek haza ismét, hogy apukám születésnapját megünnepeljük. Nagy esemény lesz, mert nem mondom meg, hány éves de kerek szám és ezt illik nagyon megünnepelni. Ő természetesen szeretne inkább elmenekülni, mert nem kedveli ha körbeünneplik, köszöntik, szóval az egész felhajtás felesleges. Szerinte.
Egy szó mint száz, megyek haza. Szívesen maradok a családommal, amíg otthon vagyok de azért jó volna szórakozni is, elmenni egy buliba, partira vagy valahova. Ekkor viszont az ember szembesül a ténnyel, hogy nincs kivel. Nincsenek barátok. Nem Anglia az oka ennek, mert soha nem is voltak barátok. Talán majd egy fríz ló pótolja az egyedül töltött éveket. Vagy mi.
Apropó, Denebhez is lemegyek, ez talán magától értetődik. Szeretnék ezúttal kilovagolni is a meleg nyárba, a kabócazajba, a virágillatba. Rég éreztem ezt már.
Nem akartam ilyen melankólikusra. Úgy se olvas senki. Barcen az egyetlen közönségem :*