Itt ott amott, mindenütt. Velem soha nem történik mellesleg, KIVÉVE!

A szüleim a minap lent jártak a lovardában Gombán, először azóta, amióta ott lovagolok. A szüleim nem szeretik annyira a lovakat, lovardába is csak úgy mentek, ha előtte én kérleltem őket és értelemszerűen engem kísértek vagy fuvaroztak oda. Most Denebet látogatták meg. Azt ígérték, sokszor le fognak járni, hogy sokat legyen babusgatva a ló. Hozzátették, hogy mintha egy kicsit sovánka volna a többi csikóhoz képest. Pedig nem is. Vagy de, de majd utóléri a többit.

Tamás azt mondta, hogy csődörösödik, kicsit kezdi próbálgatni magát, de a tanítás folyik, a gyakorlás rendszeres. Ezúton is köszönöm.

Tudnék még ide írni, de az már kevésbé volna csodálatos, meghagyom egy másik alkalomra. Addig pedig még legalább kétszer meg fogom tenni ugyanazt az utat például, amit minden nap megteszek munkábamenet, valamint munkábóljövet. Hátha történik valami CSUDA!

A kommentelést illetően. Jó szórakozást.

A mai napon tettem egy gyenge kísérletet a dolgozásra, de a természet kegyetlen volt és erős. Utóljára még gyerekként esett ez meg velem, nyilvános helyen pedig már nagyon rég. Akkor még a betegségtől hunyorított tekintettel fogadtam be a jótékony sajnálathullámokat, most viszont rühellem az egészet. Még csak rám se emelje senki ilyenkor a tekintetét, kivéve az, akivel együtt élek - még ha akarnám se tilthatnám meg neki, de mindegy, nem is akarom. Egyedül saját magamtól esik igazán jól a sajnálat, ha lenne elég tojás itthon, még vígasztaló madártejjel is meglepném magam, persze az más kérdés, hogy minden bizonnyal kijönne… A vajas kenyér azonban rettentően jól esett, mivel én kentem meg magamnak. Szuper.

Hazafele tántorogván azon próbáltam gondolkozni, hogy mennyire utálom magam, hogy már megint day-offot kellett kérnem. Ezen gondolataimat azonban sűrűn elterelte a természet látványa - vajon tényleg azért volt minden sokkal élénkebb és színesebb és izgalmasabb, mert fosul voltam? Csodálatos felhőalakzatok úsztak Leeds határában, a járdán hevert egyetlen egy falevél, aminek megdöbbentően vakító volt a piros színe, és a kedvenc pónijaim egyike, a pinto, olyan mozdulatot tett, amit még életemben nem láttam lótól: úgy nyújtózkodott, mint egy kutya. Tehát először testsúly hátra, mellső lábak megnyújtása, majd szép lassan a testsúly a mellső lábakra kerül, a hátsó lábak pedig egyenként a levegőbe emelkedve hátranyúlnak. Meg is kellett állnom haladtomban, mert közben feltettem a kérdést magamnak, hogy ez valós most vagy ennyire szarul lennék?

A seregélyeknek pedig majdnem olyan szép az énekük, mint a feketerigóknak, de csak akkor, ha akarnak is énekelni. Amúgy viszont csak érdekes és rövid strófákat csivitelnek a házak tetején roppant táborokban. Párzási időszak van, ezt ornitológus végzettség hiányában is teljes biztonsággal kijelenthetem, már csak azért is, mert a minap a szemem láttára tett magáévá egy seregély egy galambot.

Beszélhettem volna mellesleg az új Bugs Bunny-s bugyimról is, az is érdekes lett volna, de majd talán legközelebb.