Valóban néha szeretném elszórakoztatni csekély olvasóközönségemet a nihil kis életem nihil kis momentumaival, ezért szíves elnézést, és hát rajta.

Időközben hazamentem, aztán vissza Leedsbe. Nem kívánom leírni a környülményeit, az ok pedig egyszerű: tanulni, dolgozni. A dolgozást ki is bekkelhetném akár, ha ingyen lenne a suli és a kenyér és a kóla. De nincs ingyen, meg kell a pénzért dolgozni, dehát mindenki tudja, hogy van ez (én még nem.). Nem tanáltam még munkát, de a zsigereimben érzem, hogy nem vagyok tőle messze. A suli pedig elindul októberben.

Deneb. Deneb otthonmaradt, cseperedik a többi ovodással, például miatta is illene mihamarabb valami bányát találnom. Egyébként a kis fickó színe egyedülálló: a teste egészen világos, hétköznapian kifejezve törtfehér, a lábai a fakó színhez méltóan elsötétednek, ám nem feketén, hanem barnán. A sörénye és a farka pedig trikolor: szőke, barna és fekete. Melír az egész. Pompásan néz ki ez a csillag, nagyon büszke vagyok rá, és melózni fogok érte, eskü.

Végül a tervem: amint egyenesbe jöttem és úgy látom, a munka és a suli mellett maradt szabadidőm, felhívom a leedsi horseball csapat trénerét, hogy érdeklődjek (erőszakosan  bekönyörögjem magam a csapatba, vagy tanulni). Á, ez még csak álom, és megmondta a háborús gépezet is, hogy most a munkával foglalkozzak. Értettem!