Nem azért mert bármi, hanem mert utazás előtt mindig, kivétel nélkül előjön rajtam ez a dolog. Van, amikor már nem csendes, de csak ha meg tudom osztani valakivel a problémáimat amelyek nem komolyabbak annál, hogy elraktam e a fogkefém. Itt persze egy halom sokkal fontosabb dologról szó van, például az ajánlólevelek, a munkaruha, vagy éppen a nokedliszaggató. Vigyázz, a nokedliszaggató kakukktojás lehet első pillantásra, de nem az, mert angliában nem tudják hogy mi az a nokedli. Éppen ezért szaggatót se lehet kapni, muszáj kivinni egyet. A gyógyszereket is be kell rakni. Nem akarok rögtönzött ‘to do’ listát csinálni a blogból, elnézést kívánok.

Kis híreink: tegnap a Sirály lépett a lábamra a szögelt patkó szöges végével. Én voltam a hülye, rosszul helyezkettem a vízzel, ő meg csak szomjas volt már nagyon. És különbenis, azonnal megérezte hogy valami van a lába alatt, úgyhogy éppencsak kékre taposta a kislábujjamhoz tartozó lábtőcsontot. Ettől függetlenül imádom a Sirályt mert egy tündér. Az istállóban. Aztán hiányzik a lovam. Ez is fontos hír. És mostpedig ismét pánikhangulat van. Én már mindjárt utazom!?+!?

Hadd meséljek a mai napomról. Kezdem reggelnél. Úgy terveztem, hogy korán indulok ki a lovamhoz, nameg Tamásékhoz, ám számításaimat kissé keresztbehúzta egy egészségügyi problémám, amit most nem részleteznék, mert az tényleg túl sok információ lenne. Lényeg az, hogy az indulásom eléggé eltolódott, de azért még emberi időpontban el tudtam hagyni az otthonom. Onnantól kezdve, hogy felszálltam a városba menő buszra, elindult az egész napos kálváriám felvezetése, miszerint már a buszon sikerült négy nagyon bukés ember közé beszorulnom a tömegben. A villamoson fellélegezhettem, azt gondoltam, ennyi volt, ezért nem is nagyon idegeskedtem tovább. Ám a vonaton. Az emberek általában jól kiválogatják a fürdésmentes napjaikat arra az időszakra, amikor ötven fokos nyár van. Nameg olyankor a dezodort is elböjtölik. Nembaj. Gombán relatíve hamar rehabilitálódtam, felüdített a munka és Tamásék jókedve. El is szállt a nap. Hazafele a távbuszon még nem volt semmi gond. A vonatom azonban rögtön húsz perces késéssel kezdte. Ekkor még nagyon meleg volt, és a hűvös váróterem összes padja dugig volt emberrel, én pedig mocskos fáradt voltam, le kellett ülnöm. Kint, a forró padra a 80 százalékos párában. Türelemmel kivártam a húsz percet, közben telefonálással ütöttem el az időt: anyu adogatta le a drótot, hogy mindjárt leszáll a Bush. Tudnivaló, hogy Monor, ahol vártam a vonatot igen közel van Ferihegyhez, már abból a szempontból, hogy Monor felett fordulnak a gépek és általában elég alacsonyan közlekednek ott még. Node megjött a vonat. Elértük Vecsést, majd Vecsés után a szemünk elé tárult, nekünk vonaton utazóknak a gyorsforgalmi, és az, hogy ötszáz méterenként két rendőr, az úton síri csend, a kereszteződésekben várakozó gyalogosok. Megpattant a fejemben a gondolat, hogy milyen vicces, az úton a gyalogosok sem mehetnek keresztül, mi meg vígan vonatozunk a Nyugati fele. Ekkor hívott anyu, hogy leszállt Bush. Öröm. Aha… egy ideig. Ugyanis Pestszentlőrincnél bemondták, hogy hatósági felszólításra a vonatforgalom bizonytalan időre leáll. Hm. Szerencsére vonatállomáson kapta az utasítást a vonat, ezért leszállhattunk kicsit a hűvös 28 fokba. Pillanatok alatt mindenki mindenkinek a barisza lett, együtt gyűlöltük Busht és álmodoztunk az otthon gőzölgő vacsoráról. Negyed óra múlva megjelent a fejünk fölött magasan három magyar rendőrhelikopter és szinte kötelékben haladtak a belváros felé feltűnően lassan. Kb. ahogy az autók mennek. Mondom a mozdonyvezetőnek hogy most megy a konvoj. Bólogatott és mondta hogy akkor lehet, mindjárt indulhatunk tovább. A mindjárt fél órát jelentett, én addigra már a bakterral együtt taglaltam Bush hibáit a világgal szemben. Megcsörrent a forgalmiban a pirostelefon, majd bemondták hogy kászálódjunk a vonatra. Felszabadultan nevettem ezután azon, hogy a vonat legelső kétszárnyas, amúgy személyvonat létére önműködő ajtó beszart és nem csukódott be. Én meg ott támaszkodtam mellette, mivel leülni már nem akartam, mondogatta is nekem egy úr, hogy szerinte menjek onnan. Zuglónál újraindították a vonat vindózát és az ajtó - sajnálatomra :) - becsukódott. Az estémet a hatos villamos felsővezetékének amúgy rendszerbe illő meghibásodása koronázta meg, isteni szerencse, hogy csak a Széna téren, így nem kellett sokat gyalogolnom a buszomig.

Rájöttem, hogy az amúgy mosogatóvíz életemben úgy kapom a kalandot, mint a levelezőlistán a hírlevelet: jóideig semmi, aztán hirtelen megkapom az adagom - most legalább karácsonyig, ha nem tovább. Pedig még ittvan Anglia. Te jó ég…

Kapom ma az infót Tamástól, hogy az “én Denebem” önállósította magát, kimászott a boxból, meguzsonnázott a szénából, aztán jóllakottan szépen visszakecmergett a helyére. A képen ugyan nem látszik teljesen, de a box padlója kb negyven centivel lejjebb van, mint a lépéskövek, ráadásul a kettőt egy rács illetve jobbanmondva egy boxajtó is elválasztja. Innen elvileg a Lotti (Deneb anyja) sem tudna kijönni, nemhogy ő! Well. Tulajdonképpen nincsen tudomásom a részletekről, szóval nemtudom, hogyan sikerült a mutatvány mégis.

Mekkora egy kópé ez a Denebfiú… :)

Nem bírok betelni a lovammal. Lemennék mais a lovardába de nemlehet, mert itthon kell segíteni, valamint a melót is csinálni kell még, hát nem a semmire kaptam ezt a pénzt UGYE.

Meg kell említenem, hogy 24-én ha minden jólmegy (ami aztjelenti hogy apám beleegyezik véglegesen) megyek ki Leedsbe, nagyon remélem hogy addig visszaírnak a lovardából ahova beintegettem ímélen, hogy akkor esetleg mehetek oda dolgozni. És akkor lesz annyi dellám, hogy egy pár hónapot kifizessek Tamásnak a kislóra és addig pedig itthon valami állandó otthoni munkát tudok szerezni. Tudok, hiszen ügyes vagyok. Angliában is remek lesz az egész. Lesz hol laknom, lesz társaságom is… óóó de még milyen! :) Jaj én már a gépen ülnék. Addig pedig Deneb szépen megvár azzal amíg kimondja az első szavakat… jó csak viccelek. Szuper kezekben lesz ott Gombán.

Mindenkinek megfogom mutatni a lovam, _mindenkinek_! Turnusokban fogom odavinni a zarándokcsoportokat, természetesen lovaglási lehetőséggel,  melyből a befolyt összeg Deneb extra minőségű táplálékának beszerzésére lesz fordítva (vicc).

Mert tegnap enyém lett Deneb, a szívdöglesztő férfi, a nők álma, szerelmem, igazi vadóc. :) Ezúton szeretném megköszönni a lehetőséget a munkára Ferinek, és ígérem csinálom a többit, csinálomcsinálom! Aztán köszönöm Tamásnak, hogy visszatartotta a csikót még egy ideig amíg megszereztem a lovettát, valamint hát szeretném Lottinak megköszönni, hogy egy ilyen kis gyönyörűséget alkotott természetesen Rivális aktív közreműködésével, akinek a távolba köszönöm, mert ő már nincs a lovardában.

Éljen éljen. És mostmár énis élek.

Képek a paciról (tegnapiak)

Mert ma mégse lettem lótulajdonos. Szakadt az eső reggel, de én elvileg tűzönvízen át elmentem volna a kispaciért. De aztán az én anyukám végül aztmondta, hogy szerdán van a szóbelim, legalább a hétvégét töltsem angolul makogással. Igaza volt. Szerdán van a vizsga, csütörtökön megyek le Gombára. Ha leszakad az ég, akkoris. Kis Deneb, várj meg…

Én ma gazdag vagyok. Holnap ez megszűnik. Merhogy a holnapi napon megvásárolom életem első lovát és még mindig aztgondolom, hogy semmi rossz nincs ebben. Buktató lehet hogy van, azt szépen ki kell kerülni.

Még nem beszéltem eme kiscsikó nevéről. Azt gondoltam, hogy valami olyan nevet akarok neki adni, amit még nem adtak lónak. Mondjuk legalább Magyarországon. Felmentem egy csillagászati weboldalra és ott belenéztem egy glossaryba, ahol mindenféle szakkifejezések voltak felsorolva, valamint néhány égitest, bolygó, galaxis és az összes csillagkép neve és annak magyarázata. Megakadt a szemem egy csillagnak a nevén, aminek nem volt nőinév-hangzása. Egész véletlenül a kedvenc csillagképem (hattyú) alfacsillagának volt a neve. Deneb… szép?

További kisszínes híreink: ma négy munkásfurgonból fütyültek ki nekem, az ötödikből pedig egy “Helló mi?” hangzott el. Nem vagyok boldog. Aztán. Ma elromlott az mp3 lejátszóm. Egész éjszaka töltődött az usb2-n, azon megy át a zene is, ha átteszem. Reggel választom le a vindózban, kiirja a buborék hogy mostmár biztonságos. Húzom ki de se kép, se hang. Ilyenkor normális esetben magától bekapcsol és elindul a zene. De most a kijező úgymaradt, azt írta ki, hogy READY. Próbáltam bekapcsolni de nemreagált. Visszadugtam az usb-be, erre a vindóz azt felelte, hogy ismeretlen usb eszköz, a vindóz nem ismeri fel… a vindóz hibát észlelt az ismeretlen usb eszköz működése közben. Ajjaj. Megpróbáltam még ötször, mind az ötször ez volt a válasz. Azóta is csak a READY látszik a lejátszón. Érdekes, hogy most rádugom, akkor a töltést kijelzi (a mini dzsijsztik körül kék kontúr világít ha töltés alatt van). Esetleg valami tudós mondhatna erre nekem valamit. Lejárt rá a garancia. Hétfőn esetleg felhívom a boltot, de nemszeretnék fizetni azért, ha csak valahogy resetelni kell a szoftvert, azt talán énmagam is megtudom csinálni, ha van valami publikus módja neki. Vagy mi.