Ma délelőtt áthozták a szomszédék a két kisgyermeküket megőrzésre, mert bankba kellett menniük. A nagyobbik négy éves és lány, ő már kicsit belépett a kezelhetetlen korba (dac). A kisebbik egy hat hónapos fiú, és mondhatom hogy áldás mindenkinek, aki csak ránéz. Gyönyörű, szabályos, és állandóan mosolyog. Körülbelül negyed tizenkettőig aludt a hordozható kiságyban, utána ahányszor elhaladtam mellette és ránéztem, annyiszor villantott meg egy mosolyt. A végén nem volt mese, ki kellett vennem mert egyszerűen elolvasztott az egész. Masszív babusgatás, egymásramosolygás a tisztába tevés és etetés műveletei előtt, amelyeket anyu végzett el, mivel én még nem értek hozzá olynagyon. Etetés közben is mosolygyártás, utána ismét én babusgathattam rengeteg mosollyal fűszerezve. Volt egy olyan érzésem, hogy ez a kisfiú teszi magát nekem. :) Végül bepróbáltam az ágyba, ahol rettenetesen angyali jógyerek módjára zokszó nélkül elvolt a játékaival amit meg tudott fogni úgy, hogy közben persze arra koncentrált, hogy megtartsa magát hasonfekvésből kinyomva. Ekkor egy kisebb hasfájás megtörte a nyugalmat, ezért kivettem, hátha egy kóbor böf a probléma. Percek alatt nyugi lett, böf távozott, úgyhogy vissza az ágyba. Úgy aludt el, hogy azt nézte ahogy játszok a nővérével. Ébredés után ismét ölben velem szemben ülés és mosolyverseny következett, ám a nap fénypontjának azt mondhatom, amikor a nővére odahozta a rubik kockát, amit a polcon talált. Teljes ámulat. Negyed órán át koncentrált arra, hogy meg tudja fogni a kockát, valamint meg tudja nézni minden oldalát. Ezt a tudományos kutatást zavarták meg a szülei akik megérkeztek a bankból. A kisfiú az anyukájára csak rácsodálkozott, viszont a háttérben álló apukájára annyira rámosolygott, hogy azthittem, kiesik a saját száján. Hát igen.

Határozottan jót tett ez a nap a permanens rettenetes kedvemnek. Azóta is csak révedek…

Már csak egy hét és egy kicsi és eldől, hogy lesz-e.

Még nemtudom, hogy fogom elnevezni. Valami egészen különleges nevet akarok, de azthiszem, leteszek arról amit pár éve döntöttem el: az első lovamat úgy fogják hívni, hogy Malyom. Mostmár az az érzésem, nem venné ki jól magát, ha ilyen névvel próbálnám megszerezni neki a ménpapírt. Nameg ilyen névvel versenyezni sem tud. Bár minden bizonnyal mindenkinek azonnal bevésődne az agyába, hogy Malyom, de inkább nevetség tárgya lenne, mint az ámulaté. Az lesz a legjobb, ha leülök a Pegazusosokkal és kiötöljük együtt a nevet.

És még mindig próbálom elterelni a figyelmem a mostanában elszenvedett csalódásaimról, szenvedéseimről, a kislóra gondolok. Juteszembe, ez persze nem jelenti azt, hogy mostmár nemszeretnék fríz lovat. De ez a kiscsikó most megmenti kicsit az életemet. Őt sem szeretném elrontani, de fríz lóval kezdeni a lótartás nehéz folyamatát kicsit nagy lépés volna.

A furcsa, melankolikus gondolatokért ez a zene a felelős.

Most például csakúgy beírok ide egy szamárságot, mert mélyről felburjánzó lelki szirszarok zaklatnak, nem tudok aludni, éppen ezért tömöm az új blogoldalam.

Majd napközben (mondanám, hogy holnap, mert nekem a mát és a holnapot a 24 órámban eltöltött kb 10 órás alvás választja el egymástól és ha ez az alvás délután történik amire mellesleg még nem volt példa, akkor is az ébredéstől számítom a holnapot. tehát.) írok lovakról, frízekről de írok majd egy kis gyönyörűségről is, aki… Nade majd leírom énazt.

Dióhéjban: Azt mondják, már 100ban is használták őket. Az első tuti bizonyíték a fríz lóra a középkorból való, eszerint ez a ló valóban fekete volt, voltak lábtőszőrei és intelligensebb volt a többi lófajtánál. Származási helye Frízföld, Hollandia. Innen terjedt el a világba később, hiszen a háborúkban nélkülözhetetlen volt a ló akkoriban és ez az izmos lófajta igen kedvelt volt a nehéz páncélzatú lovasok körében. Ezekután tulajdonképpen csak egy lépés volt a fríz ló szépségének felfedezése és kihasználása, a mai napig használják különleges kocsilónak, díjlónak, de rendkívül okos állat, a gyerekekkel igen gyengéd, nyugodt, szóval iskolalónak is tökéletes.

Nem dióhéjban.

Ésakkor hát el is indítom ezt a blogot, mivel szeretném megmutatni, milyen halálosan unalmas, lábvíz élete van egy fiatal lánynak, aki mindennél jobban szeretne frízló-tulajdonos lenni. Egysíkú, fordulatoktól mentes, mellékszereplőkben hiányt szenvedő élet ez. Dehát majd megmutatom.