Szeretnék egy fríz lovat

Pont nem ezt kéne most csinálnom

bonzi — Sat, 29 Aug 2009 22:06:12 +0000

Teljes mértékben elvesztettem a koncentrációm, pedig másra kéne figyelnem most. Például az alvásra.

Eszembe jut néha, mennyire öntelt dolognak tartom azt, ha egy magyar pár hét angliai tartózkodás után elkezd tipikus angol kifejezéseket és szófordulatokat puffogtatni más magyarok társaságában, arcán negédes mosollyal, reakciót fürkésző tekintettel. Éppen ezért titkolom sok ember előtt, hogy sajnos egyre több angol szónak és kifejezésnek nem tudom a magyar jelentését. Igaz, ezek főleg biológiai szakszavak, de zavaró, hogy nem tudom a magyar megfelelőjüket. A titkomra az itteni magyarok társaságában nem derülhet fény, hálistennek a biológia mint beszédtéma nagyon ritka.
A lovas szakzsargont még mindig nem ismerem.
Szerencsére fríz lovakbol ma sem volt hiány az Ausztriai és Holland frízlóbörzén!

Köszi, kis állatkák!

bonzi — Thu, 16 Jul 2009 10:14:49 +0000

A junk folderben találtam meg azt az e-mailt (előre a CO2 termelés csökkentéséért!), amiben meghívót kaptam a várva várt interjúra. Nagyon izgulok, az az igazság. Szivatósak a kérdések egy ilyen komoly melónál már és persze még istenes volna, ha magyarul válaszolhatnék. Na de nem baj, végül is gondolom volt okuk engem interjúra hívni, tetszhetett nekik az önéletrajzom. Ugye? Érezzem magam különlegesnek máris?

Fohász

bonzi — Tue, 30 Jun 2009 09:03:15 +0000

Ha az istenek, Buddha, Chuck Norris és a kis nindzsák, ha szorgos szurikáták piszmogásának és ráncos kis földimalacok puha tappancsának jótékony hatása, ha a legrózsaszinűbb bolygók együttállása és ha az összes szentek és Mancs, a mentőkutya szellemének pozitív energiái úgy akarják, akkor én pénteken, vagy nem sokkal azután kapok egy időpontot interjúra. Nagyon fontos állásról van szó, rákkutatás állatokban.
Nagyon ajánlom ezenkívül, hogy ne a Natalie kapja meg annak ellenére, hogy ő angolabb mint én, viszont egy nyávogós ~~picsa~~ leány.

Lovak, macskák, satöbbik

bonzi — Wed, 27 May 2009 12:21:56 +0000

Ha az ember szereti a lovakat, lovakkal akar dolgozni, ne adj isten lovakról tanul, az sok unintelligens, rosszindulatú ismerősében perverz gondolatokat ébreszt. Ez nem általános tény, ez tapasztalat, jó volna megválni ezektől az emberektől. Nem is töltöm meg a blogot túl sok személyes infóval, legyen elég annyi, hogy a lovak el vannak halasztva, most a macskák jönnek. És lefitymálóan nézek körbe azokra, akiknek a munkájuk nem a hobbijuk és rájövök, hogy évek óta az enyém sem az. Hanem, hogy majd remélem mostmár hamarosan az lesz.

Egy

bonzi — Sun, 22 Mar 2009 10:08:00 +0000

Első diplomám megszerzésének a finisében vagyok, amihez a világon létező legrövidebb szakdolgozatot kell majd megírnom egy kellően nagy témáról. Lovakkal kapcsolatos persze, minthogy a szakgyakorlatomat egy lovardában töltöm majd. A munkához a szakdolin kívül még két dolgozat kapcsolódik, az egyik viselkedéstanból amin belül a Monty Roberts féle Join-Up-ot fogom kikísérletezni és dokumentálni. A másik az állatvédelem amihez állatjóléti szempontokat fogok vizsgálni.
Ha megvagyok az első diplomával, akkor jöhet a következő. A harmadikhoz lottót kell nyerni, drágák az iskolák és rizikós a diákhitel. A második diplomám mellé kapok majd egy tengeri emlős-mentő igazolványt meg egy búvárjogsit is! A részletekről beszámolok egy év múlva, a következő posztomban.
Kedvet kaptál Angliában tanulni? Gondold át azért még egyszer.

Ismeretterjesztés

bonzi — Fri, 28 Nov 2008 11:03:15 +0000

Zsilliárd éve már… Ráálltam a félévente egy postra.
Időközben vége lett a nyárnak is, elkezdődött a FdSc-m utolsó éve, ami sok munkát jelent és izgulást a jövővel kapcsolatban. Hívtam pár lótudomány szakot a környező egyetemeken és azt mondták, hogy ritka, hogy állatvédelem szakról átvesznek bacselorra embereket. Szuper. A nagyon kedves tündérmackó tanárnénim azt mondta, hogy ne csüggedjek, összeülnek majd a lovakban jártas tanárok itt és összeállítanak nekem harmadik évre jó sok lovas projektet. Mondjuk ittmaradni harmadik évre még azért lesz jó, mert lesz tengerbiológia is, búvártanfolyammal és a végén kapok egy szakképesítést, miszerint “tengeri emlős biológus” vagy “tengeri emlős medikus” nem tudom, hogy fordítsam (marine mammal medic). Azért ez elég jónak tűnik. Volt idő, amikor halálosan szerelmes voltam a delfinekbe.
Van most pár vizsgám ami érdekes, ennél fogva szívesen készülök rá; az egyik egy 1500 szavas (nem sok) riport arról, hogy az öreg kutyák nem tanulnak új trükköket, mindenféle kutyás intelligencia teszttel és mások (szakemberek) véleményének analizálásával. Elvileg az volna az ideális, ha be bírnék ülni egy kutyaneveldébe és össze tudnám hasonlítani a pár hónapos blökik progresszióját a pár évesekével. Meglátom. A másik vizsgám egy szeminárium, jövő hétfőn adom elő. Egy lóbetegségről szól, aminek az a neve, hogy Azoturia. A magyar neve az, hogy bénulásos izomfestékvizelés. Érdekes név, a betegség latin/angol nevéből fordíthatták: paralytic myoglobinuria. Hadd beszéljek erről egy cseppet.
Az azoturia nem is betegség, inkább állapot. A másik magyar neve azt hiszem az, hogy ünnepi betegség. Akkor jelentkezik, amikor a jó kondiban lévő lovakat, amelyek energiában (szénhidrátban) gazdak tápon vannak egy napra istállófogságra ítélnek. A ló bent áll és ugyan azt az energiadús takarmányt kapja, pl kukorica, zab, ilyesmik. Másnap újra munkába áll, alig mozog pár percet vagy fél órát és megkötnek az izmai. Főleg a combizmok, a hátsó láb érintett első sorban. A ló nem szívesen megy tovább, fáj neki, rosszul érzi magát. Talán izzadni is elkezd. Miért történik ez?
Nos, amikor a ló nem mozog, nem használja az energiát, amit a takarmányból nyer, akkor felhalmozódnak a testében a méreganyagok, úgy mint a tejsav. Hasonlít ez az ember izomlázára csak mivel lovakról van szó és a lovaknak nagyon sok a nyavalyájuk, sokkal súlyosabb ez egy sima izomláznál. Amikor a ló újra mozogni kezd, a sok tejsav a véráramba kerül és roncsolja az izmokat. Pontosan nem tudom, miért először a hátsó lábaknál, talán azért mert ott vannak a legvastagabb izmok. Itt jön elő a fura magyar név jelentése. Ahogy a sav roncsolja az izmokat, pigmentanyagot mar ki belőlük: ez a mioglobin. A mioglobin a véráramon keresztül eljut a vesékig és ott kiválasztódik a vizeletbe, ami által a vizelet színe megváltozik, sötétvöröses-barnás, híg kávé színe lesz, ilyet pisil ki a ló. Ez általában kis fájdalmat is okoz neki. Ilyenkor mi a teendő?
A legfontosabb, hogy a ló ne mozogjon tovább hiszen azzal csak ront a helyzetén. Ha nincs messze az istállótól, akkor nagyon lassú lépésben bekísérhető; ha messze van, szállítani kell. Az istállóban meleg környezetet kell biztosítani neki, az érintett izmokat letakarni, ha van infralámpa, azt is be lehet kapcsolni. Az energiadús kaját el kell venni, nagyon pici szénát lehet adni a gyógyulás alatt. Ha a ló lefekszik, mert gyenge, nem kell aggódni nagyon. Ez nem kólika, hogy ha lefekszik, majdnem vége. Azért túl sokáig ne feküdjön, nehogy elzsibbadjanak a lábai. Az azoturia hamar elmúlik, ha az ellátás megfelelő és azonnali. Ellenkező esetben ritkán halálos is lehet, de az biztos, hogy sokáig gyógyul.
Elkerülni ezt az állapotot úgy lehet, ha a ló minden nap mozog valamennyit. Karámba kiengedve szaladgál picit, már az is jó. Ha eleve nem biztosítható a rendszeres mozgás, akkor minek neki az energiadús étel ugye? Valamit valamiért. Az energiát lehet szénhidrát helyett bizonyos zsírokkal is pótolni, ezekből nem lesz tejsav. Ha a rendszeresen mozgatott ló valamiért mégis istállóba kényszerül, akkor maradjon ott pár napot, amíg a takarmányt adagonként megváltoztatja az ember. A gyors csere kólikát okozhat.
Nagyon érdekes téma és nagyon izgalmas lesz előadni angolul a lovakban profi tanáromnak. :)

Vakáció

bonzi — Thu, 12 Jun 2008 17:29:51 +0000

Annyi minden írnivalóm van!
Például, hogy megszületett Porcelán fia, Gábor! Írtam is már képeslapot, én csak a gyerek születése után mert ~~lusta~~ babonás vagyok.
Most pedig dióhéjban arról, ami azóta történt velem, hogy nem írtam. Dolgoztam három hétig lovardában, amit előtte nagyon vártam már és csak 70 százalékig csalódtam az előzetes várakozáshoz képest. Majdnem minden csaj és az egyetlen fiú is fiatalabb volt nálam. Természetesen nem tudtak engem hova tenni, normálistan kommunikálni velem meg egyáltalán elfogadni, hogy nem angol vagyok. Nem volt túl vidám három hetem. Viszont simogattam, ápoltam, nyergeltem és etettem egy rendkívül kedves pónit, Gemet.
Gem egy kis herélt póni, azt hiszem Welsh A, de nem biztos. Ami a különlegessége, hogy 40 éves volt idén. A fizikuma kitűnő, imádja az embereket de leginkább a tápot, amit szénázs helyett kap. Ugyanis sajnos a fogai nagyon elkoptak és a szénázs kiesik a szájából rágás közben. A vízzel puhított tápot viszont meg tudja enni. Nem olyan rég nyugdíjazták de látták benne a dolgozni akarást, úgyhogy most kisgyerekeket ültetnek rá fél órákra. Néha üget is. Rendkívül kedves teremtés, nem véletlenül imádja őt mindenki a lovardában.
A lovardás dolog után szépen elkezdett nehezedni a suli, közeledett az év vége. Házidogák, ZH-k, nem sok de pont annyira megterhelő, hogy belegajduljak. Az egyik házidogámhoz el kellett mennem egy olyan helyre, ahol a dolgom az kellett legyen, hogy nagyjából természetesen viselkedő állatokat illetve csak egy állatfajt figyeljek 20 percen keresztül, arról mindenféle szabály alapján rekordot írjak és az adatokat analizáljam. Hú de tudományos. Egy (nem annyira) közeli parkba mentem el, gyönyörű időben, a tavat szemeltem ki magamnak, mint állatforrás. Le is cuccoltam egy fa tövébe a parthoz közel, előszedtem a papírokat, tollat és nekikezdtem a kukucskának. Előttem szöszmötölt egy vizityúk család, húztam a strigulákat, hogy mit csinálnak és ez így ment szépen rendben, amíg. A tó túlsó partról elindult egy szép nagy házikacsa, egyenesen az én partom felé, hangosan hápogva. Mondom magamban, sebaj, idejön picit a parthoz, szeretem az ilyesmit. De a kacsa nem állt meg, kimászott és betotyogott elém. Hápogva. Egészen közel jött, simogatni is tudtam ő pedig finoman lökdöste a kezem a csőrével. Innentől majdnem végig velem volt, már a vizityúkok is visszatértek a látómezőmbe, a kacsa pedig halkan hápogva asszisztált. Valamint megpróbálta megenni a táskám. Nyilvánvalóak voltak a szándékai és nálam sajnos nem volt kaja, úgyhogy a kacsa türelme elfogyott és hápogva távozott a tóba. Beleszerettem. Kell egy kacsa.
Nagy nehezen megírtam a dolgozatom, leadtam sok másikkal együtt, megírtam pár vizsgát és most juhé, vége az évnek. Vakáció van. Illetve ügynökséges melók, de erre most nem akarok gondolni.
Frízló fronton a helyzet változatlan. Senki nincs a láthatáron, aki csupán szimpátiából adna nekem egy fríz lovat.
Na sebaj itt a nyár, hadd ünnepeljem ezt egy remek nótával, üde nyári sláger egy kiváló művésztől.

Ja, 3:15-nél a gyerek szemét kéretik eltakarni :D

Álom

bonzi — Sun, 24 Feb 2008 09:49:19 +0000

Úgy vagyok mostanában, hogy az álmaimon keresztül szabadulok meg a rosszkedvtől és dolgozom fel a jókedvemet. Az elmúlt éjszakám kifejezetten mozgalmas volt, például több ízben is lemészárolták a családomat és a macskámat. Reggel négykor lett elegem a rémálmokból és eldöntöttem, hogy áttérek kellemesebb témákra.
Lovak között találtam magam egy karámban. Csak egzotikusnak mondható fajták voltak, fríz, pinto, quarter, shire, ott mászkáltak a homokban. Egyszercsak odajött egy korombeli lány és mondta, hogy gyorsan válasszam ki, melyiket akarom, mert mindjárt jön több vevő és ők gyorsabbak lesznek. Mondom akkor a pintot kérem, valamiért az tetszett a legjobban. Be is vezettem a trailerbe, ekkor váltott a kép: már rajta ültem és egy erdőben mentünk. És ekkor eszembe jutott Deneb, fájdalmasan hasított a szívembe, a pinto eltűnt alólam és egy ismerősöm jóbarátjának kertjében voltam már. Messzebb egy egyszerű állásos istálló, kis karám, hiszen már voltam itt. Deneb is itt van, gondoltam, és megnyugodtam. Így ébredtem.
Nem tudom megtartani a lovam. Olyannak fogom adni, aki tud vele foglalkozni.

Tavaszod!

bonzi — Mon, 18 Feb 2008 10:39:02 +0000

Kivirult a kikelet (azt hallottam, otthon mínusz 5 fokok…), bugyborog a szerelem! Szűk ismerősi körömből ketten is házasodnak/házasodtak, hamarosan gyermekáldás és minden ilyesmi. Örülök ezeknek a híreknek, mert legalább tudom, hogy nem halt meg a környezetem, csak én hittem ezt. Jól van no, kicsit megálltak a dolgok körülöttem.
A minap megnéztem a friz.hu weboldalt, ott találtam kb. két éve a képet arról a fríz lóról, aki örökre belopta magát a szívembe, Baukje M.-ről, nevén nevezve. Mostanra a weboldal szépen kikupálódott, akkoriban tényleg csak Baukje-ről volt pár kép és az, hogy eladó. Jelenleg mindenféle jó dolog megtalálható a weboldalon, több eladó fríz is van és a képek között a rengeteg szép fríz között örömömre még több Baukje fotó. Érdemes megnézni, ki is teszem tán linkbe, miért is ne reklámozzam, ugye?
Mellesleg ami a lovas projektjeimet illeti, többek között természetesen a legfontosabbat, a fríz-szerzést azthiszem tudom, miért nem mozdul előre. Itt Angliában elméletileg egymást érik a lovardák. A baj az, hogy a környékemen egy sincs, vagy nagyon el vannak dugva, vagy inkább messzebb vannak és kocsim nemlévén, busszal járok mindenhova. Ha csak azt veszem, hogy mondjuk az iskolám környékén már van esélyem rendes, lovagolni vágyókat is szívesen látó lovardát találni, akkor is egy órányi buszútról beszélünk. Ami bakfitty ahhoz képest, amit annak idején Gombára leutaztam, volt, hogy minden nap. Valahogy mégis, itt sokkal nagyobbnak érzem a távolságokat, talán amiatt, hogy picit ritkábban (menetrend szerint, még a belvárosiak is) járnak a buszok, meg hogy picit drágább, meg hogy még mindig nem mozgok otthonosan ebben az egészben. Az utazáson kívül az informálódással is bajlódom: nem reklámozzák agyon a lovas helyeket. A lovas ujságok ritkán térnek ki Leeds környéki lovardákra, a neten szinte semmi nincs, ismerősöktől meg azért nem tudakolom meg, merre hány méter, mert nincs lovas ismerősöm.
Na, mindegy. Mondom, áll most körülöttem sokminden, ami lábvíz kis életemhez pont méltó, egy szavam se lehet. Mások pedig tavaszodnak. Juhúú!

Úgysem írom ide

bonzi — Wed, 30 Jan 2008 09:32:30 +0000

Csakis azért nem írtam bő egy hónapja, mert ez nem egy lélekblog, hanem elméletileg arról szól, hogyan kaparintok meg egy fríz lovat ingyen, ajándékba. Ugye. Ám sajnos az életem mostanában a legkevésbé szól csak a fríz lovakról, pedig jaj bárcsak azokról is szólna. Jelenleg stressz van, házidolgozat írás angol nyelven biológiából, etológiából és egyéb szaftos tárgyból, van az is, hogy szakgyakorlatot kéne már végezni (egy lovardában) és olyan is, hogyan próbálok felépülni a gyomorvírusból, ami több, mint egy hete volt de még mindig siratom magam miatta. De úgysem írom ide, mi nyomja a lelkem, mert ez nem az a fajta blog.