Zsilliárd éve már… Ráálltam a félévente egy postra.
Időközben vége lett a nyárnak is, elkezdődött a FdSc-m utolsó éve, ami sok munkát jelent és izgulást a jövővel kapcsolatban. Hívtam pár lótudomány szakot a környező egyetemeken és azt mondták, hogy ritka, hogy állatvédelem szakról átvesznek bacselorra embereket. Szuper. A nagyon kedves tündérmackó tanárnénim azt mondta, hogy ne csüggedjek, összeülnek majd a lovakban jártas tanárok itt és összeállítanak nekem harmadik évre jó sok lovas projektet. Mondjuk ittmaradni harmadik évre még azért lesz jó, mert lesz tengerbiológia is, búvártanfolyammal és a végén kapok egy szakképesítést, miszerint “tengeri emlős biológus” vagy “tengeri emlős medikus” nem tudom, hogy fordítsam (marine mammal medic). Azért ez elég jónak tűnik. Volt idő, amikor halálosan szerelmes voltam a delfinekbe.
Van most pár vizsgám ami érdekes, ennél fogva szívesen készülök rá; az egyik egy 1500 szavas (nem sok) riport arról, hogy az öreg kutyák nem tanulnak új trükköket, mindenféle kutyás intelligencia teszttel és mások (szakemberek) véleményének analizálásával. Elvileg az volna az ideális, ha be bírnék ülni egy kutyaneveldébe és össze tudnám hasonlítani a pár hónapos blökik progresszióját a pár évesekével. Meglátom. A másik vizsgám egy szeminárium, jövő hétfőn adom elő. Egy lóbetegségről szól, aminek az a neve, hogy Azoturia. A magyar neve az, hogy bénulásos izomfestékvizelés. Érdekes név, a betegség latin/angol nevéből fordíthatták: paralytic myoglobinuria. Hadd beszéljek erről egy cseppet.
Az azoturia nem is betegség, inkább állapot. A másik magyar neve azt hiszem az, hogy ünnepi betegség. Akkor jelentkezik, amikor a jó kondiban lévő lovakat, amelyek energiában (szénhidrátban) gazdak tápon vannak egy napra istállófogságra ítélnek. A ló bent áll és ugyan azt az energiadús takarmányt kapja, pl kukorica, zab, ilyesmik. Másnap újra munkába áll, alig mozog pár percet vagy fél órát és megkötnek az izmai. Főleg a combizmok, a hátsó láb érintett első sorban. A ló nem szívesen megy tovább, fáj neki, rosszul érzi magát. Talán izzadni is elkezd. Miért történik ez?
Nos, amikor a ló nem mozog, nem használja az energiát, amit a takarmányból nyer, akkor felhalmozódnak a testében a méreganyagok, úgy mint a tejsav. Hasonlít ez az ember izomlázára csak mivel lovakról van szó és a lovaknak nagyon sok a nyavalyájuk, sokkal súlyosabb ez egy sima izomláznál. Amikor a ló újra mozogni kezd, a sok tejsav a véráramba kerül és roncsolja az izmokat. Pontosan nem tudom, miért először a hátsó lábaknál, talán azért mert ott vannak a legvastagabb izmok. Itt jön elő a fura magyar név jelentése. Ahogy a sav roncsolja az izmokat, pigmentanyagot mar ki belőlük: ez a mioglobin. A mioglobin a véráramon keresztül eljut a vesékig és ott kiválasztódik a vizeletbe, ami által a vizelet színe megváltozik, sötétvöröses-barnás, híg kávé színe lesz, ilyet pisil ki a ló. Ez általában kis fájdalmat is okoz neki. Ilyenkor mi a teendő?
A legfontosabb, hogy a ló ne mozogjon tovább hiszen azzal csak ront a helyzetén. Ha nincs messze az istállótól, akkor nagyon lassú lépésben bekísérhető; ha messze van, szállítani kell. Az istállóban meleg környezetet kell biztosítani neki, az érintett izmokat letakarni, ha van infralámpa, azt is be lehet kapcsolni. Az energiadús kaját el kell venni, nagyon pici szénát lehet adni a gyógyulás alatt. Ha a ló lefekszik, mert gyenge, nem kell aggódni nagyon. Ez nem kólika, hogy ha lefekszik, majdnem vége. Azért túl sokáig ne feküdjön, nehogy elzsibbadjanak a lábai. Az azoturia hamar elmúlik, ha az ellátás megfelelő és azonnali. Ellenkező esetben ritkán halálos is lehet, de az biztos, hogy sokáig gyógyul.
Elkerülni ezt az állapotot úgy lehet, ha a ló minden nap mozog valamennyit. Karámba kiengedve szaladgál picit, már az is jó. Ha eleve nem biztosítható a rendszeres mozgás, akkor minek neki az energiadús étel ugye? Valamit valamiért. Az energiát lehet szénhidrát helyett bizonyos zsírokkal is pótolni, ezekből nem lesz tejsav. Ha a rendszeresen mozgatott ló valamiért mégis istállóba kényszerül, akkor maradjon ott pár napot, amíg a takarmányt adagonként megváltoztatja az ember. A gyors csere kólikát okozhat.
Nagyon érdekes téma és nagyon izgalmas lesz előadni angolul a lovakban profi tanáromnak. :)

Én úgy gondolom, hogy valami jó történik velem. Már három teljes napot töltöttem el a főiskolán, folyamatosan előadók és tanárok beszéltek, ecsetelték a helyzetet. Lekopogom, hogy valami jó történik velem.

A tényleges tanítás ma kezdődött el, volt egy Work Based Learning órám (munkagyakorlat elméletben és fizikai formában, vállalatstruktúra meg minden ami ebbe beletartozik), bemelegítésként monopolyztunk. Aha, a társasjátékkal. A következő két órán továbbjátszunk majd, de a furfang ott van, hogy társulni kell, cégnevet kell kitalálni és portfóliót kell készíteni. Ez alapján lesz majd leadva a nyers tananyag Anglia három legelterjedtebb cégformájáról a magánvállalkozásról, a társulásról és a kft-ről. A másik órám az Intro to Animal Behaviour, bevezetés az állatviselkedéstanba volt, amiről most nem írok mert az összes olvasómnak dögunalom, azt viszont elmondom, amit a tanár mesélt egy kísérletről: feketerigó és veréb fészkelőhelyek közelében kiraktak egy tál sárga és egy tál piros bogyót a tél közepén. Megfigyeléseik alapján megállapították, hogy a feketerigók kizárólag a piros bogyókból válogattak, a verebek pedig csak a sárgákból. Rájöttek, hogy ennek az az oka, hogy a veréb a rovarokra inkább hasonlító színű bogyót részesíti előnyben, hiszen elsősorban rovarokkal táplálkozik, a feketerigók viszont a lehető legérettebb bogyókat keresik, lévén, hogy télen bogyókkal táplálkoznak, ezért ettek a pirosakból. Tündéri, igaz?

Ma délelőtt áthozták a szomszédék a két kisgyermeküket megőrzésre, mert bankba kellett menniük. A nagyobbik négy éves és lány, ő már kicsit belépett a kezelhetetlen korba (dac). A kisebbik egy hat hónapos fiú, és mondhatom hogy áldás mindenkinek, aki csak ránéz. Gyönyörű, szabályos, és állandóan mosolyog. Körülbelül negyed tizenkettőig aludt a hordozható kiságyban, utána ahányszor elhaladtam mellette és ránéztem, annyiszor villantott meg egy mosolyt. A végén nem volt mese, ki kellett vennem mert egyszerűen elolvasztott az egész. Masszív babusgatás, egymásramosolygás a tisztába tevés és etetés műveletei előtt, amelyeket anyu végzett el, mivel én még nem értek hozzá olynagyon. Etetés közben is mosolygyártás, utána ismét én babusgathattam rengeteg mosollyal fűszerezve. Volt egy olyan érzésem, hogy ez a kisfiú teszi magát nekem. :) Végül bepróbáltam az ágyba, ahol rettenetesen angyali jógyerek módjára zokszó nélkül elvolt a játékaival amit meg tudott fogni úgy, hogy közben persze arra koncentrált, hogy megtartsa magát hasonfekvésből kinyomva. Ekkor egy kisebb hasfájás megtörte a nyugalmat, ezért kivettem, hátha egy kóbor böf a probléma. Percek alatt nyugi lett, böf távozott, úgyhogy vissza az ágyba. Úgy aludt el, hogy azt nézte ahogy játszok a nővérével. Ébredés után ismét ölben velem szemben ülés és mosolyverseny következett, ám a nap fénypontjának azt mondhatom, amikor a nővére odahozta a rubik kockát, amit a polcon talált. Teljes ámulat. Negyed órán át koncentrált arra, hogy meg tudja fogni a kockát, valamint meg tudja nézni minden oldalát. Ezt a tudományos kutatást zavarták meg a szülei akik megérkeztek a bankból. A kisfiú az anyukájára csak rácsodálkozott, viszont a háttérben álló apukájára annyira rámosolygott, hogy azthittem, kiesik a saját száján. Hát igen.

Határozottan jót tett ez a nap a permanens rettenetes kedvemnek. Azóta is csak révedek…

Dióhéjban: Azt mondják, már 100ban is használták őket. Az első tuti bizonyíték a fríz lóra a középkorból való, eszerint ez a ló valóban fekete volt, voltak lábtőszőrei és intelligensebb volt a többi lófajtánál. Származási helye Frízföld, Hollandia. Innen terjedt el a világba később, hiszen a háborúkban nélkülözhetetlen volt a ló akkoriban és ez az izmos lófajta igen kedvelt volt a nehéz páncélzatú lovasok körében. Ezekután tulajdonképpen csak egy lépés volt a fríz ló szépségének felfedezése és kihasználása, a mai napig használják különleges kocsilónak, díjlónak, de rendkívül okos állat, a gyerekekkel igen gyengéd, nyugodt, szóval iskolalónak is tökéletes.

Nem dióhéjban.