Teljes mértékben elvesztettem a koncentrációm, pedig másra kéne figyelnem most. Például az alvásra.

Eszembe jut néha, mennyire öntelt dolognak tartom azt, ha egy magyar pár hét angliai tartózkodás után elkezd tipikus angol kifejezéseket és szófordulatokat puffogtatni más magyarok társaságában, arcán negédes mosollyal, reakciót fürkésző tekintettel. Éppen ezért titkolom sok ember előtt, hogy sajnos egyre több angol szónak és kifejezésnek nem tudom a magyar jelentését. Igaz, ezek főleg biológiai szakszavak, de zavaró, hogy nem tudom a magyar megfelelőjüket. A titkomra az itteni magyarok társaságában nem derülhet fény, hálistennek a biológia mint beszédtéma nagyon ritka.
A lovas szakzsargont még mindig nem ismerem.
Szerencsére fríz lovakbol ma sem volt hiány az Ausztriai és Holland frízlóbörzén!

A junk folderben találtam meg azt az e-mailt (előre a CO2 termelés csökkentéséért!), amiben meghívót kaptam a várva várt interjúra. Nagyon izgulok, az az igazság. Szivatósak a kérdések egy ilyen komoly melónál már és persze még istenes volna, ha magyarul válaszolhatnék. Na de nem baj, végül is gondolom volt okuk engem interjúra hívni, tetszhetett nekik az önéletrajzom. Ugye? Érezzem magam különlegesnek máris?

Ha az istenek, Buddha, Chuck Norris és a kis nindzsák, ha szorgos szurikáták piszmogásának és ráncos kis földimalacok puha tappancsának jótékony hatása, ha a legrózsaszinűbb bolygók együttállása és ha az összes szentek és Mancs, a mentőkutya szellemének pozitív energiái úgy akarják, akkor én pénteken, vagy nem sokkal azután kapok egy időpontot interjúra. Nagyon fontos állásról van szó, rákkutatás állatokban.
Nagyon ajánlom ezenkívül, hogy ne a Natalie kapja meg annak ellenére, hogy ő angolabb mint én, viszont egy nyávogós picsa leány.

Ha az ember szereti a lovakat, lovakkal akar dolgozni, ne adj isten lovakról tanul, az sok unintelligens, rosszindulatú ismerősében perverz gondolatokat ébreszt. Ez nem általános tény, ez tapasztalat, jó volna megválni ezektől az emberektől. Nem is töltöm meg a blogot túl sok személyes infóval, legyen elég annyi, hogy a lovak el vannak halasztva, most a macskák jönnek. És lefitymálóan nézek körbe azokra, akiknek a munkájuk nem a hobbijuk és rájövök, hogy évek óta az enyém sem az. Hanem, hogy majd remélem mostmár hamarosan az lesz.

Első diplomám megszerzésének a finisében vagyok, amihez a világon létező legrövidebb szakdolgozatot kell majd megírnom egy kellően nagy témáról. Lovakkal kapcsolatos persze, minthogy a szakgyakorlatomat egy lovardában töltöm majd. A munkához a szakdolin kívül még két dolgozat kapcsolódik, az egyik viselkedéstanból amin belül a Monty Roberts féle Join-Up-ot fogom kikísérletezni és dokumentálni. A másik az állatvédelem amihez állatjóléti szempontokat fogok vizsgálni.
Ha megvagyok az első diplomával, akkor jöhet a következő. A harmadikhoz lottót kell nyerni, drágák az iskolák és rizikós a diákhitel. A második diplomám mellé kapok majd egy tengeri emlős-mentő igazolványt meg egy búvárjogsit is! A részletekről beszámolok egy év múlva, a következő posztomban.
Kedvet kaptál Angliában tanulni? Gondold át azért még egyszer.

Annyi minden írnivalóm van!
Például, hogy megszületett Porcelán fia, Gábor! Írtam is már képeslapot, én csak a gyerek születése után mert lusta babonás vagyok.
Most pedig dióhéjban arról, ami azóta történt velem, hogy nem írtam. Dolgoztam három hétig lovardában, amit előtte nagyon vártam már és csak 70 százalékig csalódtam az előzetes várakozáshoz képest. Majdnem minden csaj és az egyetlen fiú is fiatalabb volt nálam. Természetesen nem tudtak engem hova tenni, normálistan kommunikálni velem meg egyáltalán elfogadni, hogy nem angol vagyok. Nem volt túl vidám három hetem. Viszont simogattam, ápoltam, nyergeltem és etettem egy rendkívül kedves pónit, Gemet.
Gem egy kis herélt póni, azt hiszem Welsh A, de nem biztos. Ami a különlegessége, hogy 40 éves volt idén. A fizikuma kitűnő, imádja az embereket de leginkább a tápot, amit szénázs helyett kap. Ugyanis sajnos a fogai nagyon elkoptak és a szénázs kiesik a szájából rágás közben. A vízzel puhított tápot viszont meg tudja enni. Nem olyan rég nyugdíjazták de látták benne a dolgozni akarást, úgyhogy most kisgyerekeket ültetnek rá fél órákra. Néha üget is. Rendkívül kedves teremtés, nem véletlenül imádja őt mindenki a lovardában.
A lovardás dolog után szépen elkezdett nehezedni a suli, közeledett az év vége. Házidogák, ZH-k, nem sok de pont annyira megterhelő, hogy belegajduljak. Az egyik házidogámhoz el kellett mennem egy olyan helyre, ahol a dolgom az kellett legyen, hogy nagyjából természetesen viselkedő állatokat illetve csak egy állatfajt figyeljek 20 percen keresztül, arról mindenféle szabály alapján rekordot írjak és az adatokat analizáljam. Hú de tudományos. Egy (nem annyira) közeli parkba mentem el, gyönyörű időben, a tavat szemeltem ki magamnak, mint állatforrás. Le is cuccoltam egy fa tövébe a parthoz közel, előszedtem a papírokat, tollat és nekikezdtem a kukucskának. Előttem szöszmötölt egy vizityúk család, húztam a strigulákat, hogy mit csinálnak és ez így ment szépen rendben, amíg. A tó túlsó partról elindult egy szép nagy házikacsa, egyenesen az én partom felé, hangosan hápogva. Mondom magamban, sebaj, idejön picit a parthoz, szeretem az ilyesmit. De a kacsa nem állt meg, kimászott és betotyogott elém. Hápogva. Egészen közel jött, simogatni is tudtam ő pedig finoman lökdöste a kezem a csőrével. Innentől majdnem végig velem volt, már a vizityúkok is visszatértek a látómezőmbe, a kacsa pedig halkan hápogva asszisztált. Valamint megpróbálta megenni a táskám. Nyilvánvalóak voltak a szándékai és nálam sajnos nem volt kaja, úgyhogy a kacsa türelme elfogyott és hápogva távozott a tóba. Beleszerettem. Kell egy kacsa.
Nagy nehezen megírtam a dolgozatom, leadtam sok másikkal együtt, megírtam pár vizsgát és most juhé, vége az évnek. Vakáció van. Illetve ügynökséges melók, de erre most nem akarok gondolni.
Frízló fronton a helyzet változatlan. Senki nincs a láthatáron, aki csupán szimpátiából adna nekem egy fríz lovat.
Na sebaj itt a nyár, hadd ünnepeljem ezt egy remek nótával, üde nyári sláger egy kiváló művésztől.

Úgy vagyok mostanában, hogy az álmaimon keresztül szabadulok meg a rosszkedvtől és dolgozom fel a jókedvemet. Az elmúlt éjszakám kifejezetten mozgalmas volt, például több ízben is lemészárolták a családomat és a macskámat. Reggel négykor lett elegem a rémálmokból és eldöntöttem, hogy áttérek kellemesebb témákra.
Lovak között találtam magam egy karámban. Csak egzotikusnak mondható fajták voltak, fríz, pinto, quarter, shire, ott mászkáltak a homokban. Egyszercsak odajött egy korombeli lány és mondta, hogy gyorsan válasszam ki, melyiket akarom, mert mindjárt jön több vevő és ők gyorsabbak lesznek. Mondom akkor a pintot kérem, valamiért az tetszett a legjobban. Be is vezettem a trailerbe, ekkor váltott a kép: már rajta ültem és egy erdőben mentünk. És ekkor eszembe jutott Deneb, fájdalmasan hasított a szívembe, a pinto eltűnt alólam és egy ismerősöm jóbarátjának kertjében voltam már. Messzebb egy egyszerű állásos istálló, kis karám, hiszen már voltam itt. Deneb is itt van, gondoltam, és megnyugodtam. Így ébredtem.
Nem tudom megtartani a lovam. Olyannak fogom adni, aki tud vele foglalkozni.

Kivirult a kikelet (azt hallottam, otthon mínusz 5 fokok…), bugyborog a szerelem! Szűk ismerősi körömből ketten is házasodnak/házasodtak, hamarosan gyermekáldás és minden ilyesmi. Örülök ezeknek a híreknek, mert legalább tudom, hogy nem halt meg a környezetem, csak én hittem ezt. Jól van no, kicsit megálltak a dolgok körülöttem.
A minap megnéztem a friz.hu weboldalt, ott találtam kb. két éve a képet arról a fríz lóról, aki örökre belopta magát a szívembe, Baukje M.-ről, nevén nevezve. Mostanra a weboldal szépen kikupálódott, akkoriban tényleg csak Baukje-ről volt pár kép és az, hogy eladó. Jelenleg mindenféle jó dolog megtalálható a weboldalon, több eladó fríz is van és a képek között a rengeteg szép fríz között örömömre még több Baukje fotó. Érdemes megnézni, ki is teszem tán linkbe, miért is ne reklámozzam, ugye?
Mellesleg ami a lovas projektjeimet illeti, többek között természetesen a legfontosabbat, a fríz-szerzést azthiszem tudom, miért nem mozdul előre. Itt Angliában elméletileg egymást érik a lovardák. A baj az, hogy a környékemen egy sincs, vagy nagyon el vannak dugva, vagy inkább messzebb vannak és kocsim nemlévén, busszal járok mindenhova. Ha csak azt veszem, hogy mondjuk az iskolám környékén már van esélyem rendes, lovagolni vágyókat is szívesen látó lovardát találni, akkor is egy órányi buszútról beszélünk. Ami bakfitty ahhoz képest, amit annak idején Gombára leutaztam, volt, hogy minden nap. Valahogy mégis, itt sokkal nagyobbnak érzem a távolságokat, talán amiatt, hogy picit ritkábban (menetrend szerint, még a belvárosiak is) járnak a buszok, meg hogy picit drágább, meg hogy még mindig nem mozgok otthonosan ebben az egészben. Az utazáson kívül az informálódással is bajlódom: nem reklámozzák agyon a lovas helyeket. A lovas ujságok ritkán térnek ki Leeds környéki lovardákra, a neten szinte semmi nincs, ismerősöktől meg azért nem tudakolom meg, merre hány méter, mert nincs lovas ismerősöm.
Na, mindegy. Mondom, áll most körülöttem sokminden, ami lábvíz kis életemhez pont méltó, egy szavam se lehet. Mások pedig tavaszodnak. Juhúú!

Csakis azért nem írtam bő egy hónapja, mert ez nem egy lélekblog, hanem elméletileg arról szól, hogyan kaparintok meg egy fríz lovat ingyen, ajándékba. Ugye. Ám sajnos az életem mostanában a legkevésbé szól csak a fríz lovakról, pedig jaj bárcsak azokról is szólna. Jelenleg stressz van, házidolgozat írás angol nyelven biológiából, etológiából és egyéb szaftos tárgyból, van az is, hogy szakgyakorlatot kéne már végezni (egy lovardában) és olyan is, hogyan próbálok felépülni a gyomorvírusból, ami több, mint egy hete volt de még mindig siratom magam miatta. De úgysem írom ide, mi nyomja a lelkem, mert ez nem az a fajta blog.

Ez a blog második karácsonya és kötelességemnek tekintem, hogy megajándékozzam szerény közönségem valami aprósággal.
Kellemes fadíszítést, ajándékcsomagolást és rendszerszerű utolsó pillanatbeli családi veszekedést kivánok!

Shakin Stevens videoklipje azért is különleges, mert nem kevés pedofil utalás található benne, illetve a szán sofőrje, a kitudja milyen nemű manó egyenesen rossz álmokat okoz. Szerintem édes. És akkor következzék: